A sokat emlegetett Maslow-piramis egymásra épülően vázolja fel általános emberi szükségleteinket; úgymint a fiziológiai, a biztonsági, a közösséghez tartozás (szeretet), a megbecsülés és az önmegvalósítás szükséglete. Bár jó néhány bírálat is érte a motivációinkat bemutató hierarchiát, abban többnyire egyetérthetünk, hogy a fizikai szükségleteink (megfelelő, sem nem szűkös, sem nem túlzott) kielégítése után könnyebben adjuk át magunkat transzcendens ügyeknek – jellemzően szívesebben beszélgetünk barátainkkal az élet értelméről teli hassal, kényelmes otthonunkban finom bort kortyolgatva, mint amikor korog a gyomrunk, vagy épp majd bepisilünk.
Isteni párkapcsolat
A Maslow-piramishoz hasonló felépítésben ismerteti Nicholas C. Demetry Isteni párkapcsolat című könyvében a párkapcsolati szeretet kialakulásának szintjeit. A szerző szerint az egyes fázisok a csakrák sorrendjének megfelelően alakulnak, a legalsó, a gyökércsakra a kapcsolódás alapja és legfelső, a koronacsakra a legmagasabb, a spirituális szint.
A kapcsolat első, legelemibb szintje az alsó három csakrához köthető, ez pedig a pénz (biztonság, védelem), szex, hatalom. Az első három csakrát magában foglaló fizikai szintnek a jellemzője a testi szükségletek, a fizikai vonzódás, az érzéki vágy, ahol a partnereket elsősorban a saját vágyaik, szükségleteik kielégítése motiválja.
A következő állomás az érzelmi szint, ahol a 4. és az 5. csakra játszik szerepet – érzelmi kötődés alakul ki a partnerek között, őszinte vágy alakul ki bennük egymás megismerése iránt, kommunikálnak egymással. Ennek a szintnek a jellemzője, hogy partnerek érzelmileg egymáshoz kapcsolódnak és létrejön a „mi”, a család.
Demetry a harmadik állomást, amely a 6. és 7. csakra területén aktivizálódik – mentális szintnek hívja, és fő jellemzőjeként azt emeli ki, hogy a pár már nem csak önmagára, vagy csupán szűk környezetére fókuszál, hanem ezen a szinten a pár tagjai együtt dolgoznak ideáljaikon és a magasabb rendű célok elérésén.
A 4., a spirituális szint pedig az isteni egység, amely egyesülés nem a partnerek között történik, hanem az egyénen belül, ahol partnerünket és önmagunkat is teljes mértékben elfogadjuk és tiszteletben tartjuk.
Ha nem vagy szent, nem mondhatsz le a (jó) szexről következmények nélkül
Bár a szerző nem minden megállapításával értek egyet, de megfontolásra javaslom azon gondolatot, hogy az egyes energia központjaink azért vannak, hogy a kapcsolat ezeken keresztül történjék meg és akármelyik csakra marad is ki a kapcsolódásból, ennek a párkapcsolat, és így a pár maga látja kárát. Az alsó csakrák a fizikai szintek, ezek adják a kapcsolat stabilitását. Tehát a jó és a partnerek számára örömteli, megfelelő mennyiségű és minőségű szex a biztosítéka annak, hogy a párnak az élet és a kapcsolat viharai közepette is sikerül közös örömöt, összetartozást, gyökeret találnia. Ez az ösztönök világa, semmi köze az érzelmekhez, vagy az intellektushoz, de esszenciális része két érett, felnőtt ember kapcsolatának. Ha a szex nem (elég) jó, az sajnos hosszú távon előbb utóbb megkéri az árát. Persze ez nem jelenti azt, hogy ezen a szinten meg kellene „állnunk”, hogy „csupán” a jó szex lenne párkapcsolataink egyetlen missziója. Ó, nem. De azt igen, hogy az elég jó szexről való lemondásért súlyos árat fizethetünk. És bár időnként fájdalmas lehet egy-egy értékes kapcsolatot átminősíteni, elveszíteni az elég jó szex hiánya miatt, ha boldog, kiteljesedett életre vágyunk, jobb, ha őszinték vagyunk önmagunkhoz és társunkhoz.
A divatos „ikerláng bevonzás” többnyire az érzelmi, a szellemi, vagy a lelki, spirituális összekapcsolódást emeli ki, pedig kár lenne kihagyni a szexualitást. Hiszen kapcsolódásunk itt kezdődik, ez adhat jó és stabil alapot párkapcsolatunknak és ennek hiányában sajnos könnyen baráti, testvéri viszonnyá szelídülhet a kapcsolat.
Testi kapcsolódásunk öröme nem alacsonyabb rendű, vagy rangú, mint a lelki, vagy a szellemi egyesülés. Csupán más. A teljes, a kiteljesedett párkapcsolatnak, egészen addig, amíg fizikai formában is megnyilvánulunk – éppen úgy része, mint az érzelmi, a szellemi, vagy a spirituális összekapcsolódás.
A legtöbbünk számára a szexualitás a legelemibb, legősibb örömforrás, a fiatalság, a vitalitás, az öröm záloga. Kár lenne alulértékelni, hiszen életünk és így párkapcsolatunk esszenciális része.