Bevallom, 20 évvel ezelőtt eszembe sem jutott, hogy mennyi lelki oka lehet annak, hogy valaki nem él bőségben, jólétben. A saját életemre nézve azonban ma már biztosan tudom, hogy a jólét megteremtéséhez legalább akkora szerepe van a kifelé irányuló szándéknak, célkitűzésnek, az effektiv cselekvésnek, mint a belső, érzelmi és lelki munkának.
Az általános vélekedéssel összhangban azt gondoltam, hogy a pénz, akárcsak a szeretet valamiféle kívülről megszerzendő "dolog". Ma már úgy érzékelem, hogy a bőség, a jólét, a szeretet valójában végtelen, finom szeretetteljes módon körbeölel bennünket és különböző
sérüléseink, kondicionáltságunk miatt mi nem vagyunk képesek ezt (könnyedén) beengedni az életünkbe. Nagyjából úgy, mintha egy fájdalmakból, traumákból épített páncélt hordanánk (Eckhart Tolle, spirituális tanító nagyon találóan ezt hívja fájdalomtestnek), amivel
elképzelésünk szerint megvédjük magunkat a további sérülésektől. Valójában a régi sérülések fájdalmától “óv” meg bennünket, amiket ilyen módon folyamatosan magunkkal cipelünk. Tudatos munkát igényel az, hogy a blokkjainkat indáról indára módszeresen felfedezzük, elfogadjuk, feloldjuk és átalakítsuk. Ha tényként fogadunk el régi mintákat,gondolatokat, megfosztjuk magunkat (és a világot) attól, hogy megváltozhassunk.
Fontosnak tartom ugyanakkor megjegyezni, hogy vannak olyan traumák, amiknek a feldolgozásához időre és megfelelő segítségre van szükség, különben ezek akár romboló módon is kerülhetnek a tudatunk felszínére. Tolle például a spontán megvilágosodása után évekig hajléktalanként tengette az életét, és nem tartom kizártnak, hogy ilyen élmény
hatására, akár meg is őrülhet valaki. A fokozatosság és a mértékletesség a lélek világában – akárcsak az anyagiak terén – nagyon is bölcs hozzáállás.
Azokon az életterületeken, ahol a páncél vékonyabb, vagy nem is létezett, esetleg mi magunk alakítottuk át szinte erőfeszítések, erőlködés nélkül alakul jó irányba az életünk.
Persze fontos, hogy legyen célunk, szándékunk, és hogy tegyünk is érte.
Ezeknek a fájdalmaknak, sérüléseknek csupán 5%-a tudatos, a többi tudatalatti, vagy testi szinten rögzült, és többféle gyökere van:
a gyerekkorból hozott, egyéni “fejlesztésű”,
a családrendszerben gyökerező,
az előző életekből hozott,
és a kollektív – bár ezek esetenként összefügghetnek.
Talán pontosabb úgy megfogalmazni, hogy az általunk hordozott sérülésekre ráláthatunk (és ha szándékunkban áll, feltérképezhetjük es feloldhatjuk) a saját életünk eseményeit vizsgálva, a családrendszerben levő dinamikákon keresztül, az előző életek emlékeiből vagy a kollektív események tükrében. Bár végső soron valamennyi oka a valódi önszeretet
hiánya, megoldáshoz, feloldáshoz tudatos munkával véleményem szerint csak komplex, holisztikus módon juthatunk el.
Hiszen az ember hihetetlenül, minden képzeletet felülmúlóan összetett lény már önmagában is, és bár egyrészt rendkívüli módon hasonlítunk, másrészt éppen úgy különbözőek vagyunk, mint ahogyan nincsen két egyforma hópehely sem. Ezért nincs, nem lehet egyetlen út, egyetlen megoldás, eszköz vagy módszer. A hozzám fordulóknak éppen ezért többféle módszert mutatok mind a lelki, mind pedig a fizikai világ kezelésére. Tudatosan is érdemes törekedni a módszerek vegyítésére, akár párhuzamosan használni többet, akár egy idő után váltani. Egy mérhetetlenül banális példával tudnám ezt illusztrálni. Nőként mondjuk egy randira készülve a testünket is különféle módszerekkel igyekszünk instant csinossá varázsolni, fürdés, hajmosás, smink, ruhák, cipő – eszközök egész tárházát vetjük be a nagy esemény érdekében. Persze a hosszú távú befektetéseink eredménye is “elkísér” bennünket romantikázni, úgymint a táplálkozásunk, a mozgási szokásaink, vagy tegyük fel a fogaink állapota. És most csak és kizárólag a fizikai szintről esett szó!
Kézenfekvőnek tűnik a gondolat, hogy nincs ez másképp a kevéssé látható pszichénkre, lelkünkre, érzelmeinkre és gondolatainkra vonatkozóan sem, ott is érdemes a legjobb megoldáshoz többféle eszközt igénybe venni.
Többé kevésbé már mindannyian tudjuk, elfogadjuk, hogy például a testünk állapota több lelki és fizikai tényező hatásaként olyan, amilyen. Botorság lenne azt gondolni, hogy akkor a szintén fizikai világhoz tartozó pénzügyeink, a jólétünk állapotát ne határoznák meg
éppenúgy látható (fizikai) és nem látható, lelki tényezők, mint a testünk esetében.
A korábbi írások már foglalkoztak kollektív mintákkal, most a családrendszerből hozott blokkok közül hoznék példát. Az apa a stabilitás, a biztonság, a logika, a teremtő és a védelmező minőségeket testesíti meg, ő az, aki a hagyományosan a családot anyagi
értelemben fenntartja, arról gondoskodik. Ezért megfigyelhető az a dinamika, hogy pénzügyeinkben tudatosan, vagy tudat alatt követhetjük az apai/nagyapai mintát. (Vagy akár annak a 180 fokos ellentettjét, amiről nyilvánvaló, hogy még mindig annak a bűvkörében zajlik). Ezek a minták néha egyértelműek – de esetleg nem figyelünk rájuk, nem tudatosítjuk.
Máskor azonban kissé más köntösben, rejtetten jelennek meg. Előfordulhat például, hogy valakinek az apja játékszenvedély miatt elverte a család pénzét. Mivel a szülőkre hagyományosan nem lehet, nem szabad, sőt tilos haragudni, könnyen megeshet, hogy ez az esemény feldolgozatlan harag formájában ott marad a már felnőtt gyermekben. Ilyenkor öntudatlanul kereshet olyan férfiakat, akikre más ügyből kifolyólag joggal haragudhat. Ám a fel nem dolgozott harag azt is mutatja, hogy gyermek valójában még nem esett át azon a folyamaton, amikor az apját pontosan olyannak fogadja el, amilyen. Ám az el nem fogadással öntudatlanul gúzsba kötjük magunkat, ahogy Bert Hellinger fogalmaz, „Aki a kötődést tagadja, kötésben marad.”Ez a hűség akár úgy is lecsapódhat a gyermekben, hogy ugyan semmilyen szerencsejátékot nem játszik, esetleg jól fizető munkahelye is van, de minden pénzét “elveri” ruhára, cipőre, utazásra, és képtelen befektetni, vagyont szerezni, például egy saját lakást, vagy autót vásárolni.
Ilyen minták esetében érdemes ellátogatni egy családállításra, ahol garantáltan egészen meglepő felismerésekre juthat az, aki erre nyitott.
Ha a kedves olvasó felfedezett némi neheztelést édesapja iránt, de esetleg nincs ideje, kedve családállításra menni, javasolnék egy ártatlan gyakorlatot.
Akkor is megtehetjük, ha mi ugyan (tudatosan) nem haragszunk rá, de a családból más igen, jellemzően édesanyánk. Esetleg csupán a pénzügyeinken szeretnénk javítani, és vélelmezhető, hogy a férfiágon ez az erő elakadt. A neheztelés mértékének függvényében, napokig, hetekig, de akar hónapokig is végezhetjük.
Fontos, hogy a gyakorlatot komolyan, tiszta szándékkal és koncentráltan, befelé figyelve végezzük, valamint hogy közben folyamatosan lélegezzünk.
Öt-hat éves lehettem, mikor egyszer az első világháborút huszonévesen megjárt, vitézi címet kapott, templomba ugyan nem járó, ám végtelenül szeretetteljes nagyapámat megkérdeztem: „Nagypapa, te miért hiszel Istenben?
A bölcs és jóságos öreg rám nézett, kedvesen elmosolyodott és azt mondta: “Drágám, legfeljebb nincs.”
No az alábbi gyakorlattal is ez a legrosszabb, ami történhet – legfeljebb nem használ.
Ha kipróbáltad és van kedved, kérlek, oszd meg egy bejegyzésben, vagy akár egy személyes üzenetben a tapasztalataidat.
Áll fel egyenesen, húzd ki magad. Vegyél egy mély levegőt, és csukd be a szemed.
Képzeld magad elé édesapádat. Lásd maga előtt tisztán, nem számít, ha esetleg meghalt, vagy régóta nem találkoztál, beszéltél vele, vagy épp a szomszéd szobában van.
Lassan derékból, egyenes háttal földig hajolj meg, a kezeid lógjanak és a tenyereidet fordítsd édesapád felé. Engedd azt is lógni. Lélegezz mélyen és folyamatosan. Gondolatban, vagy hangosan ismételd el a következőket:
“Apu, te vagy nekem az igazi. Köszönöm az életemet. Minden, amit nem kaptam meg, ami fájt, arra úgy tekintek, hogy ez volt az életem ára. Meghajlok a sorsod előtt és megadom neked a tiszteletet.”
Engedd minél jobban lógni a felsőtestedet, lazítsd ki a nyakadat, a fejedet. Képzeld el, ahogy a hátadról leomlanak azok a tudatos, vagy tudattalan terhek, amik édesapádhoz, vagy a pénzügyekhez tartoznak.
Lélegezz mélyen. Lazítsd el a derekadat és a hátadat.
Csak engedd a felsőtestedet lógni.
Hagyd a folyamatot akár 1-2 percig is.
Közben lélegezz lassan és mélyen.
Lassan, csigolyáról csigolyára emelkedj fel, egyenesítsd ki a gerincedet. Lásd magad előtt, ahogy édesapád szeretettel rád néz és ezt mondja:
“Lehetsz gazdagabb, mint én. Áldásomat adom rád.”
Vegyél mély lélegzetet.
Kerekítsd le a képet és lassan nyisd ki a szemed.