Édes gyerekem, úgy tekintek rád, mint egyedi és megismételhetetlen lehetőségre, egy csodára, akinek az életében egy ideig jelen lehetek. Ügylek rá, hogy ezt az időt a lehető legjobban használjam. Ezért ahhoz, hogy jó szülőd legyek, begyógyítom azokat a sérüléseket, amik engem gyerekként értek – még ha ez egy életen át tartó munka lesz is. Sok kihívással nézek majd szembe, amíg felnősz, de
Számomra a megtiszteltetés, hogy a szülőd lehetek
Amíg rám leszel utalva, szükségleteidet igyekszem minél gondoskodóbban kielégíteni. Figyelek, hogy jól törődjek veled, mivel tudom, hogy az elhanyagolás és a túlgondoskodás is ugyanúgy káros. A (testi) határaidat tiszteletben tartom, nem verlek sem szóval, sem tettel, és neked sem hagyom, hogy ok nélkül bánts engem. Az érintés, az ölelés, a simogatás tisztán neked és rólad szól. Mindent megteszek, hogy sem én, sem más ne élhessen vissza a kiszolgáltatottságoddal. Ha mégis megtörténne, nekem mindig elmondhatod és én hinni fogok neked.
Nem zavarlak össze azzal, hogy elhazudom az érzéseimet
Ha sírni látsz, nem takarom el, ha szomorú leszek, nem tagadom le, ha örömtáncot járok, azt is látni fogod. Így engedem, hogy te is átélhesd a „jó” és a „rossz” érzéseidet. Az is rendben van, ha rám is haragszol néha. Amikor hibázok (fogok), őszintén sajnálni fogom és nem okoz majd gondot bocsánatot kérnem tőled. Tudom, hogy lesznek traumáid – búcsú, elutasítás, csalódás, elválás, haláleset, ezért megtanítalak, hogyan éld meg a gyászodat. Örülni, ünnepelni is tanítalak. Mindent megteszek, hogy az örömöd nagyobb, a fájdalmad kisebb legyen, ha megosztod velem.
A tapasztalataimat úgy adom át, hogy a legkevésbé korlátozzanak téged. Arra bátorítalak, hogy legyenek saját gondolataid, járd a saját utadat. Megvédelek, amíg erre szükséged van. Bár mindent megtennék, hogy megóvjalak, igyekszem minél többször meghagyni neked a saját kihívásaidat, kudarcaidat, mert ettől találsz majd rá a saját erődre. Nem csak a sikereimről beszélek, hanem a tévedéseimről, hibás döntéseimről is és hogy mit köszönhetek nekik, így jóban lehetsz te is a tieiddel.
Nincs nevelés, csak kapcsolat van
Tisztában vagyok vele, hogy nem azzal hatok rád leginkább, amit mondok, hanem azzal, amit teszek. Az lesz a legerősebb minta, ahogyan veled, magammal és másokkal bánok, ezért is figyelek majd a magam életére még a tiednél is jobban.
Csodaszép vagy, de ígérem, hogy nem csak nézlek majd, hanem látlak is Téged. Figyelek rád, meghallgatom, amit meg akarsz osztani velem, de hagyom, hogy legyenek titkaid, ahogy nekem is lesznek.
Spontánabb vagy, a megérzéseid sokszor pontosabban működnek, mint az enyémek, és ahogy nősz, más dolgokat látsz a világból, ezért én is tanulok majd tőled.
Mondok neked nemet és tőled is – megtorlás nélkül – elfogadom
(Azért a szemetet vidd fel, kérlek.) Megtanítalak arra, hogy a konfliktust hogyan lehet jól és építő módon használni, és persze arra is, hogy hogyan lehet rosszul. (Bocs!)
Pontosan tudom, hogy gyerekként szükséged van egészséges határokra és szabályokra, ezért figyelek arra, hogy az életedben legyenek rendszeres és kiszámítható dolgok is. A határokat rugalmasan a te szükségleteidnek és korodnak megfelelően egyre kijjebb és kijjebb tolom. A saját határaimat is tiszteletben tartom és hagyom, hogy te is kiharcold a magadéit, bár erre néha emlékeztetni kell majd magam. Napról napra egyre kevesebbet segítek, hogy elkezdhesd járni a saját utadat.
Magad válaszd meg a hobbijaidat, az iskoláidat, a barátaidat, a szerelmeidet, nem kell, hogy nekem tetszenek. Én is így teszek a sajátjaimmal. Azért jó móka lesz, ha mégis.
Tisztelem magam, ezért nincs szükségem arra, hogy (magadnál jobban) tisztelj
Ha választanod kellene (de nem kell) a saját érzéseid és közöttem, mindig az előbbit választd!
Őszinte leszek veled, de ezért nem kell, hogy a támaszom legyél. Életem végig elég jó kapcsolatot tartok fenn felnőtt emberekkel, ahol egészséges keretek között figyelünk egymásra, ezért nem kell, hogy lelki szemetesládaként végig hallgasd a gondjaimat, vagy velem töltsd a szabadidődet. Nem az a dolgod, hogy rólam gondoskodj, mivel felnőtt vagyok minden rendelkezésemre áll, hogy jól éljek. Úgy tervezem, hogy boldogan és egészségesen halok meg majd 90 éves korom után, úgyhogy ezzel később sem kell foglalkoznod. Ha mégis máshogy alakulna, az én dolgom, hogy legyen megfelelő mennyiségű pénzem az ellátásomra. Nem lesz szükségem rád, de persze jólesik majd, ha örömből leszünk együtt.
Megvalósítom a saját álmaimat, ezért nem kell, hogy az enyémeket kergesd!
Ezt azzal teszem könnyebbé, hogy nem te leszel az egyetlen öröm az életemben és hogy nem felejtem el a saját életemet élni. Az én boldogságom az én felelősségem és lehetőségem, ehhez neked igazából nincs sok közöd. Biztatlak, hogy higgyj magadban, kövesd a szívedet, használd az eszedet. Támogatlak és együtt örülök veled, de a sikereidet és az álmaidat is meghagyom neked, nem lopom el, nem használom fel az életem „fényezésére”.
Amikor képessé válsz arra, hogy magadról gondoskodj, támogatom, hogy elköltözz és mivel te is felnőtt leszel, csak kivételes esetben támogatlak majd. Ha segítség kell, szólj. Ha segítség kell, szólok. És mindketten szabadon mondhatunk majd nemet. Ha olyat teszel, amivel nem értek egyet, jelzem neked. Rád bízom a döntést és a következményeit is, de ha nagy hülyeségre készülnél, megakadályozlak, mint bárki mást. Sem pénzzel, sem lelkileg nem támogatlak soha a saját, vagy mások bántalmazásában, sem a testi, sem a lelki önrombolásban.
És végül, drága gyermekem, be kell vallanom valamit. Tudd, hogy te nem vagy az én gyerekem. Nem vagy az enyém, nem birtokollak, nem vagy a tulajdonom. Te az Élet gyermeke vagy, akit a világra hozhattam, akiről gondoskodhattam, ezért nekem nem tartozol semmivel. Az én dolgom adni neked, a tied pedig továbbadni mindazt, amit kaptál a saját gyerekeidnek és másoknak.
A legnagyobb ajándékot pedig azzal adod a világnak, hogy önmagad vagy.
És tudom, hogy ebben hatalmas a felelősségem.