Mindannyian rendelkezünk jó néhány tudatos és tudattalan gondolattal, hitrendszerrel önmagunkkal, az emberekkel, a világ működésével és természetesen a pénzzel kapcsolatosan is. Bár hajlamosak vagyunk azzal álltatni magunkat, hogy mi gondoljuk a gondolatainkat, ezt mára már jó néhány kísérlet és megfigyelés megcáfolni látszik. Úgy tűnik, sokkal inkább a gondolatok „gondolódnak” rajtunk keresztül. A világban a különféle „rádióadók” által sugárzott gondolatfrekvenciákból azokat „veszi” a mi készülékünk (agyunk), amelyekre – különféle (egyéni, családból hozott, kollektív, stb) okoknál fogva rá vagyunk hangol(ód)va. Ha hajlandóak vagyunk elfogadni ezt a felvetést, annyival
máris könnyebb a helyzetünk, hogy kevésbé vesszük komolyan a gondolatainkat, kevésbé ragaszkodunk hozzájuk és így nyilvánvalóan könnyebben meg is kérdőjelezhetjük őket. És innen már csak egy lépés, hogy akár lecseréljük egy másik, számunkra kedvezőbb gondolatra.

1, A gazdagok tehetnek a szegénységről

No kérem szépen, itt egyszerű leszek mint a szög. Ez a gondolat semmi másra nem jó, mit arra, hogy az egyéni felelősséget szépen „elsikamikálja”. Hogy ezt „bizonyítsam”, cseréljünk díszletet és a pénz
helyett legyen mondjuk a boldogság a porondon. Akkor ez a mondat így hangozhatna „ a boldogok tehetnek a boldogtalanságról”, vagy a „házasok tehetnek a szingliségről”, vagy „a szerelemesek tehetnek a magányról”, de nem is folytatnom, mert még egy gyerek is beláthatja, hogy ez sületlenség.

Más oldalról is bizonyítható az állítás valótlansága. Erre remek példa a lottónyertesek körében megfigyelt jelenség, az ugyanis, hogy az esetek döntő többségében a hirtelen jött nyereményt nemhogy nem tudják megtartani a „szerencsések”, de legtöbbször még a korábbi életszínvonaluk alá sikerül magunkat visszaküzdeniük, mintegy „megbüntetve” magukat a meg nem érdemelt jólétért.

Mert a jólét, a bőség, a szeretet ellentétben a közvélekedéssel és a tapasztalattal, nem valami megszerzendő jutalom, sokkal inkább egy a maga végtelenségével minket körbevevő minőség, aminek a megjelenését/észlelését, befogadását és megtartását különféle módokon mi magunk többnyire öntudatlanul gátoljuk. Ez alól a negatív gondolataink kivételek, mert azokkal tudatosan gátoljuk. Az önismeret számomra azt jelenti, hogy ezeket az önkorlátozó gondolatokat, érzelmeket, cselekvéseket feltérképezzük, és azokat megoldjuk, feloldjuk, átalakítjuk.

A gazdagok mint a szegénység okai mögött a gondolat mögött egyébként az az elképzelés áll, hogy véges mennyiségű pénz/bőség áll rendelkezésre, de ez pontosan olyan korlátolt felfogás, mintha a fent említett boldogságra vonatkoztatnánk. Sőt, pontosan a fordítottja igaz. Minél több ember olvas/boldog/mobiltelefonozik/él bőségben, annál többen és annál könnyebben követik a példájukat.

(Lsd a száz majom méltán elcsépelt példáját). Kézenfekvőnek tűnik, hogy a kiinduló mondatot valami hasonlóra alakítsuk át: „Sok pénzem van, és így másoknak is könnyebben lehet sok pénze”, vagy „Minden gazdag ember segít, hogy nekem is sok pénzem legyen”.

2, A pénz gonosz (de legalábbis nem „spirituális”)

Ennek a negatív hitrendszernek vannak továbbfejlesztett verziói, úgy mint „ aki gazdag, az szerencsétlen a szerelemben”, „ a pénz mindenkiből a legrosszabbat hozza ki”, sőt ide tartozik még a
„értékes akarj lenni, ne sikeres”, „szegény vagyok, de legalább boldog”, „a pénz nem boldogít”, és egyéb remekbeszabottak. Ezeknek a hitrendszereknek a mélyén az a közös hitrendszer húzódik meg,
hogy az anyagi és a szellemi világ elkülönülten létezik, és mindjárt hamar abban a felosztásban, hogy az anyagi (és a pénzt ide soroljuk) a csúnya, rossz, gonosz, míg a szellemi maga a pátosz, az áldás és a
jóság. Nekünk embereknek a poláris felosztás egy meglehetősen népszerű „hobbink”, erre a kondicionáltságunkra épít például a politika is, hogy most mást ne is említsek. A jó hír az, hogy lehet mást gondolni. Lehet úgy gondolni, hogy mindennek, ami az anyagban megjelenik, van egy szellemi síkja is – különben nem is létezhetne. Mindennek, még a pénznek is.

Egy pillanatra felejtsük el a pénzt és gondolj, valami egészen másra, mondjuk a vízre. Zsigeri tudás, hogy víz nélkül szomjan halnánk, ugyanakkor számtalan természeti katasztrófa „okozója” a víz,
gondolj, csak az árvizekre, a cumanikra. De ezzel együtt soha nem jutna eszedbe azt mondani, vagy gondolni a vízről, hogy gonosz, vagy hogy nem„spirituális” – jelentsen ez a jelző bármit is.

Nyilvánvaló, hogy víz egy erő, eszköz, energia, (és egy csoda) amit megtanulhatunk különféle módokon kezelni. Lehet, hogy csak ivásra, evésre, tisztálkodásra használjuk, de van, aki úszik benne, más hajóval, közlekedik rajta, és a többi és a többi. Néha áldásként éljük meg, néha átokként, de a víz önmagában nem jó vagy gonosz, csak olyan, amilyen. Ha kíváncsi vagy a víz rejtett bölcsességére, ajánlom, olvasd el Masari Emoto könyvét.

Mindefajta logikai vezérfonal nélkül csak azt javaslom próbáld ki, hogy a fenti mondat helyett az mondod: „A pénz maga a szeretet”, de ha ez túl provokatív maradjuk a „Pénz semleges, én döntöm el, hogy használom.”-nál.

A félreértések elkerülése végett szeretném tisztázni, hogy – bár sok, főként amerikai sikertréner programja főként erre épül – nem hiszem, hogy pusztán gondolati (mentális) szinten meg lehet oldani komplex problémákat, mert az érzelmi, a lelki és a testi szintek bevonása nélkül bármilyen nagyszerű, magasztos tudás csak élettelen elmélet marad.

Ezzel együtt igenis fontos, hogy a mentális szinten is törekedjünk lépéseket tenni, ha mást nem első lépésként megfigyelni a pénzzel kapcsolatos belső párbeszédeinket. Aztán következő lépésként átalakítani őket.

Hozzászólások

Share This