A családállítások arra igyekszenek fényt deríteni, hogy vajon ki az az el nem ismert ősünk, vagy mi az az eltitkolt esemény, dráma, ami feldolgozatlanul addig kereng a családrendszerben, míg tudatosan, vagy tudattalanul fel nem oldják azt az utódok. Tán egy jóféle bor mellett is szívesen anekdotázunk alkalomadtán, hogy ki honnan származik, kik is az ősei. Néhányan büszkélkednek híres, neves ősökkel és ennek különös jelentősége is lehet akár számukra, akár a környezetük számára. Hiszen nem csak a nehézségek adódhatnak tovább, a tehetségek, a tudás, az értékek forrása is a családunk.
Amikor az ember így, vagy úgy, de a gyökereit kutatja, előbb utóbb szinte kivétel nélkül szóba kerül a családfa kutatás. Érdekes, hasznos, szórakoztató és akár fontos felismeréseket tartogató tevékenységnek tartom, magam is kinyomoztam néhány történetet és furcsa egybeesések is kirajzolódtak olykor az életemben és akár mégoly távoli őseim sorsában. Amikor elhatároztam, hogy utána járok apai nagyszüleim ágának – a nemesi származású, rendesi Bárányok történetének, az élet a semmiből, „véletlenül” elém sodort egy távoli családtagot, aki mindezt korábban már megtette és alapos és kitartó kutatómunkával, végtelen türelemmel és aprólékossággal összeállította nem csak a családfát, hanem a család történetét is. Megható a történelem ismert korszakairól a családi történetek, sorsok szemszögéből olvasni. Különös, mert távolnak tűnő és mégis ismerős érzés volt, amikor ebből a legendáriumból többek között az is kiderült, hogy a dinasztiaalapító rendesi Bárány Imre a Balaton-felvidéken, Balatonrendes környékén az 1500-as évek elején születhetett.
Ám mielőtt tovább untatnám a publikumot a saját történetemmel, ezen a ponton ismét előtör belőlem a közgazda, és egy váratlan fordulattal egy első ránézésre témaidegen Excel-táblával hozakodok elő.
Ennek első sorában az első generáció látható, itt szerepel a saját születési dátumom. (Ebben a modellben a testvéreket nem vesszük sehol sem számba, bár a kapott eredmények értelemszerűen jóval nagyobbak lennének.) Az utolsó előtti oszlopban látható, hogy a saját generációmban összesen is csupán egy fő van a családban, egyelőre saját magam. A generáció váltásokkor még a konzervatív 30 évvel kalkulálva is sokkoló az eredmény, de akinek van „bátorsága”, próbálja ki 25-tel, vagy akár 20-szal. A második sor a szülőkre vonatkozik, ők ketten szerepelnek ebben a generációban és így együtt összesen már hárman vagyunk. Mindez folytatódik generációról generációra és megdöbbentő számok sokasága bontakozik ki előttünk.
A fent említett példámnál maradva csupán az 1520-as évekig – testvérek nélkül (!!!) – a családrendszeremben összesen több mint 65 ezer ember van. Tehát ha a hátam mögé képzelem a szüleimet, az ő hátuk mögé az ő szüleit és így tovább, akkor 1520-ig visszamenve az időben egy Érd, vagy Tatabánya méretű városnyi ember áll mögöttem. Nem számolva sehol a testvérekkel…. Belegondolni is szédítő! Micsoda erő, mennyi harc, tudás, dráma, milyen sokféle arc, sors, mennyi szerelem és gyász, öröm és fájdalom.
Innentől válnak még sokkolóbbá a számok. Mátyás királlyá koronázásig visszamenve az időben 260 ezernél is több rokonomat tudhatom a hátam mögött, tehát körülbelül egy Debrecen és Pécs együttes lakosainak megfelelő embertömeg. Nagy Lajos 1370-ben lengyel királlyá történő koronázásáig pedig kettő millióan, egy Budapest világvárosnyi ember.
Ha többszöri nekifutásra sem sikerül számítási hibát felfedezni, akkor térjünk is magunkhoz a sokkból és vizsgáljuk meg, milyen következményei is vannak ennek a primitív kis táblának, tanuljunk meg olvasni a számok között.
Az egyik felfedezést az utolsó oszlop adatai alapján tehetjük. Ez mutatja, hány féle úton mehetünk vissza a családfánkon. Csak a sokat emlegetett 7. generációig, az ősszülőkig 64 féle utat járhatok be, ha úgy tetszik 64 féle családfát tudhatok felrajzolni. Ha a családfámat vissza tudom vezetni 1500-as évekig, akkor fontos tudnom, hogy csupán addig 32.768 féle útból egyetlen egyet fejtettem vissza! Tehát akadhatna még jócskán feltárandó……
Ennek a felfedezésnek folyománya, hogy ha veszem a fáradtságot és tudok róla írásos, bizonyítható információt szerezni, akkor statisztikailag is bizonyíthatóan lesz az családfámon nemes és nemtelen, művelt és tanulatlan, pap és kurtizán, szent és szajha, kereskedő és művész, tettes és áldozat. És ezekhez az emberekhez, mindhez – kivétel nélkül – rokoni szálak fűznek, belőlük is vagyok, általuk, a tapasztalataik által is lettem az, akinek ma ismerem magam. Józan belátással adódik, hogy a másságnak, az idegenségnek, a „rossznak” az elutasítása, pontosabban tagadása magunkban, vagy a családrendszerünkben csőlátást eredményez és nem visz előbbre. Anyai ükapám például kesztyűkészítőként dolgozott a bécsi udvarban, feltehetőleg volt szorgalma és némi üzleti érzéke és talán ez is segített nekem az idők folyamán. Paraszti sorból származó anyai nagymamám olyan erősen kapcsolódott a földhöz, olyan sok sorscsapás érte, hogy az ő kitartása is biztosan itt él bennem. Ezekből a sokszínűségekből, sokféleségekből vagyunk mi magunk is, jó ezeket elfogadással magunkhoz ölelni, mert nincs eltékozolt élet, vagy tapasztalat. Bármilyen „jó”, vagy „rossz” is történt a kérdés az, tudjuk-e magunkba és az életünkbe integrálni. Mert olykor a jó péládból tanulunk, máskor az ad motivációt, hogy mit nem akarunk csinálni, milyen példát nem akarunk követni. „Nem az számít, mi történik, hanem az, hogy mihez kezdesz vele.” (Martina Cole)
Ha tehát a családfádra gondolsz, tudd, hogy annyi féleképpen definiálhatod magad, ahányféleképpen csak akarod. És ahogy nem érdemes csupán a rosszat, a bajt, a nehéz sorsokat látni, éppúgy nem érdemes egy-egy kiválasztott „ideális” családfa mögé bújni sem, egyrészt mert semmiképp sem igaz, másrészt meg az az egy „legjobb jó” is csak korlátoz.
Bár a középkori demográfiai adatokat nem ismerem, ám mivel az időben visszafelé haladva a rokonok száma ugyan nő, de az ismert történelmi adatok alapján Magyarország, Európa vagy a föld lakossága viszont épp ellenkezőleg, kevesebb volt – logikai alapon is beláthatjuk, hogy egymás közelebbi, vagy távolabbi rokonai vagyunk valamennyien. Még akkor is igaz ez, ha a fenti tábla csupán egy vegytiszta és éppen ezért nem életszerű matematikai modell, a valóságban nyilván többszörös összefonódások (családon belüli házasság, stb.) is lehettek, és bizonyosan voltak is!
A számok üzenetei között olvasva a legnagyobb hatású talán mégis csak az, hogy valamennyien egy sikeres vérvonal túlélői, győztesei vagyunk! Az élet viharai, megpróbáltatásai, de akár örömei közepette is vedd észre, hogy egy rendkívül hosszú, tapasztalatokban hihetetlenül gazdag folyamat, az emberiség teljes történetének egyik sikeres túlélője, örököse vagy, valamennyi ősöddel együtt és rajtuk keresztül. Belegondolni is felszabadító, hogy micsoda hatalmas erő az, aminek következtében, aminek esszenciájaként te itt és most élsz! Vegyél hát egy mély lélegzetet, érezd át és használd ezt a erőt, tudást, tapasztalatot a magad és a világ épülésére, boldogságára.