Életünket – állapítjuk meg sokszor fájdalmasan, nagyot sóhajtva – át- meg átszövi a pénz.Tagadhatjuk, bánhatjuk és sajnálkozhatunk emiatt, de a bölcsőtől a temetőig, sőt a fogantatástól a síron túl is elkísér bennünket a pénz immáron több ezer éve. Ha jól belegondolunk, lehet, hogy a neve, címlete, formája változik, de ez az egy ember által teremtett „valami”, ami biztosan végigkísér bennünket földi létünk során. Az írott történelem (általunk tanult része) szinte nem is szól másról, mint amikor a pénz és a hatalom (ezek összemosásáról lesz még szó később) körüli súlyos drámák, háborúk, világégések történtek.
És a média csatornákból nap mint nap garantáltan árad, ömlik, hömpölyög felénk valamilyen gazdasági, pénzügyi visszaélés, válság, legyen az egyéni probléma, társadalmi, vagy akár regionális, sőt világszintű. Hogy a sajátunkról ne is beszéljünk….
Dehogy nem, igenis beszéljünk róla! Ennek a cikksorozatnak éppen ez a célja.
„Te magad légy a változás, amit látni szeretnél a világban. „ – hagyta nekünk bölcsen örökül Gandhi és ugyan ki mond(hat)ja, hogy ez alól a pénz(ügy)ünk kivétel lenne.
Mindannyian tudjuk, hogy nem a dolgok önmagukban okoznak nehézséget, hanem az, ahogy azokról gondolkozunk, azokkal kapcsolatban érzünk. Javaslom, kezdjük azzal, hogy nézzük meg, mi is a pénz. Vizsgálódásunk során kéretik minden érzelmi töltetet megfigyelni ugyan (haladók akár jegyzetelhetik is az érzéseket, érzeteket), de erre a néhány száz karakterre felfüggeszteni. Ha az segít, képzeljük el, hogy egy marslakónak akarnánk elmagyarázni a tényeket a pénzről.
Csapjuk fel elsőként a Wikipédiát.
„A modern pénz (az ősiekhez hasonlóan) lényegében egy emberek között kötött bizalmi egyezmény. Fizikai valójában nem, csak szimbolikusan bír értékkel, értéket csupán az emberek bizalma ad neki….”
„Houston, we have a problem.” „Houston, baj van.”- hogy a klasszikus Apollo 13 című filmből idézzek. Hogy micsoda?!?! Azt olvassuk a Wikipédiában(!!!), hogy a pénz bizalmi egyezmény?! Kéretik ezt az információt nagyon mélyen befogadni.
Kis kutatás után fellelhetünk más forrásokat is. Lényegében ugyanezt fogalmazza meg Niall Ferguson, a ma élő, híres oxfordi történész is A pénz felemelkedése című könyvében:
„Noha a tízdolláros hátán azt olvashatjuk, hogy “Istenben bízunk”, amikor a bankjegyet fizetségként átvesszük, gyakorlatilag az előoldalán látható férfi (Alexander Hamilton, első amerikai pénzügyminiszter) mai utódjában bizakodunk. A pénzpiac (…) az emberiség tükre, amely minden egyes munkanap minden egyes munkaórájában megmutatja, miként értékeljük magunkat és a körülöttünk lévő világ forrásait. A pénz (…) nem a fémmel, hanem az általa megtestesített bizalommal egyenlő. És hogy ezt a bizalmat éppen ezüstben, agyagon, papíron vagy folyadékkristályos kijelzőn fejezzük ki, (…) mit sem számít.”
De ne higgyünk a bal agyféltekének, keressünk izibe egy misztikust:
„A pénz egy univerzális erő látható jele; ez az erő a földi dolgokban jelenik meg, az élet síkján, fizikai síkon. Jelenléte elengedhetetlen a külső élet teljességéhez. Eredete és valódi hatása a Magasabbrendűtől származtatható.”
– írja az 1800-as években Sri Aurobindo,indiai guru. És hát ha egy picit is elmerültünk a spirituális világ törvényszerűségeiben, akkor tudjuk, hogy minden, igen minden, tehát a pénz is a Magasabbrendű, a Teremtő, az Isten (vagy tetszés szerinti névvel megnevezett) teremtménye.
De hagyjuk a „kétes” wikipédiát és a külhoni példákat, nosza üssük fel a Magyar Néprajzi lexikont a pénznél.
„pénz: a magyar néphitben elsősorban bőségvarázsló, szerencsevarázsló eszközként, valamint rontáselhárító, ill. gyógyító tárgyként volt használatos (mágikus tárgy). Gyakori volt, hogy a gazdagság biztosítása érdekében már az újszülöttnek pénzt tettek a fürdővizébe, pólyájába, ágyába. Általános volt, hogy a vásáron először kapott pénzt: „Apád, anyád idejöjjön” mondással megköpködték, ugyanezt mondták újholdkor, közben az erszényt ütögetve. Bőség és szerencse biztosítása céljából az esküvőre menő menyasszony hajába vagy estére a vánkosa alá dugták, az új ház falába tették, ill. az új házba vitték. Csizmájukban hordták, hogy ne ártson, ha rontásba lépnek, ezért volt a menyasszony és a násznép cipőjében is.”
Lehetséges volna, hogy eleink nem a gonosz megnyilvánulásként, hanem éppen ellenkezőleg a rontás elhárításának eszközeként tekintettek a pénzre?
És ha már itt járunk, nézzük meg mit ír a lexikon a vagyonról.
„jószág,vagyon (lat. bona) jogi nyelvünkön a gazdasági javak összessége, melyek egy természetes személyt megilletnek. Ebben az értelemben beszélnek régi jogforrásaink fekvő jószágról (ingatlan), ősi jószágról, jószágos emberről (birtokos nemesről). Ebben az értelemben maradt a köznyelvben a polgári korban is a „jószágkormányzó” egy nagybirtok gazdasági vezetője jelentéssel. A jószág szó a „jóság”-gal azonos eredetű, éppúgy, mint a latin „bonum”.
A fentiek alapján elképzelhető (mégis), hogy ellentétben a mai általánosan elfogadott vélekedéssel, aki vagyonos (jószágos), az jóságos is lehet egyúttal?
Nos, álljunk meg egy pillanatra. Mit is tudunk a pénzről? Azt, hogy (megjelenési formájától függetlenül) az emberek közötti bizalmi egyezmény, ami az egész világunkat átszövi. Atomi szinten, magyarul a fizikai valójában egy eszköz, aminek a segítségével ebben az emberek közti bizalmi körben részt vehetünk és veszünk. Ha viszont rendelkezünk kvantumfizikai (szubatomi világ törvényszerűségeit leíró tudomány) ismeretekkel, akkor tudjuk, hogy minden anyag végső soron energia (információ), így tehát a pénz is.
Ha sikerült (többé, kevésbé) érzelemmentesen és nyitottan elolvasni a fenti sorokat, akkor már egy hatalmas lépést tettünk afelé, hogy megtanuljunk a pénzre másként tekinteni és ezzel kezdetét veheti egy kalandos, ám kihívásokkal teli utazás, ahol megtanulhatunk másként – saját magunk, egymás, a pénz és a világ örömére – bánni vele. Ennek első lépése, hogy elkezd(t)ünk másként tekinteni rá (mentális szint). A következő, hogy megvizsgáljuk azokat a hitrendszereket és az azok mögött bújó érzelmeket (emocionális szint), amik a pénzzel kapcsolatban bennük aktivizálódnak. Mert bizony, ha új, érzelemmentes nézőpontunkat félrerakjuk, meg kell állapítanunk, hogy nincs még egy ennyire sok érzelmi energiát hordozó, kiváltó eszköz mint a pénz.
A cikksorozat következő részéig egy kis játékra, feladatra invitálnám a nyájas olvasót. Aki érez magában kedvet, tegye meg, hogy 5-10 napon keresztül figyelje meg és jegyzetelje le a pénzzel kapcsolatos érzéseit, érzeteit, gondolatait – például a postai csekk befizetésekor, vagy a banki átutalás során fellépő, a fizetési felszólítás, vagy a fizetés, bevétel átvételekor megjelenőket, és örömmel várom, ha megosztjátok ezeket a tapasztalatokat.