Amíg csak a bántalmazóról beszélünk, olvasunk, őt szidjuk, vele foglalkozunk, addig hogyan is tudnánk szembenézni azzal, hogy vajon miért is bonyolódunk bele ilyen kapcsolatokba és leginkább, hogy miért is nem lépünk ki belőle, ha az számunkra nem jó. Bár kényelmesebb megoldásnak tűnik elkerülni őket, van, hogy egy „végigszenvedett” nárcisztikus kapcsolaton keresztül vezet az út a gyógyuláshoz. Nem varázsütésre, de kitartó munkával igenis egy életre ki lehet gyógyulni a bántalmazó kapcsolatokból, erről szól Edina története.
Meglátni, ami van
Edina szeme kikerekedett és percekig megszólalni sem tudott, amikor először beszéltem neki a kórós nárcisztikus viselkedésről. Sokkoló volt megtudnia, hogy igenis létezik ilyen és annál már csak arra volt rémisztőbb ráeszmélnie, hány esetben futott bele ilyen emberekbe. Nem csak a párkapcsolatokban, munkahelyen és a barátnői között is akadt jócskán, annyian vették körbe, hogy számára tényleg ez volt a természetes. Persze kapsigálta, hogy valahogy nem érzi magát teljesen jól ezekkel az emberekkel, de eszébe sem jutott olyan összefüggéseket meglátni, amikre lassan-lassan fény derült. Azután idővel összeállt Edinában, hogy valóban sok párja, barátja:
- különlegesnek képzelte magát, így is viselkedett, öltözött, beszélt, ilyen közegben mozgott,
- nagyzoló elképzelése volt arról, hogy mennyire fontos, mennyire különleges és ezt éreztette is, ezért – kapcsolat legelejét kivéve – mindig Edina volt az alárendelt,
- kénye-kedve (vagy érdekei) szerint hol dicsérte, hol „büntibe” rakta őt és másokat is, szóval használta az embereket maga körül,
- túlzott csodálatot várt el és kíméletlenül megtorolta a legkisebb kritikát, észrevételt, sőt még Edina sikereit is,
- sem felelősséget vállalni, sem változni nem volt hajlandó, hiányzott belőle az önreflexió,
- képtelen volt az empátiára,
- született manipulátor, elbűvölő, udvarias, mézes-mázos tudott lenni és a környezetnek elképzelése sem volt arról, hogyan viselkedett Edinával, amikor senki sem látta.
Miért vonzódom a rossz kapcsolatokhoz?
Edina legkeményebb felismerése az volt, amikor rádöbbent, hogy öntudatlanul éppen ezekhez az emberekhez vonzódik. Mikor elkezdük a közös munkát már több éve volt szeretői távkapcsolata Bencével. A következő időben támogatásommal és biztatásomra az addig visszahúzódó Edina minden tőle telhetőt megtett, hogy átlépje a Bence és közötte lévő fizikai és érzelmi távolságot. Csábító volt és könnyed, kilépett a passzivitásból és mindenfélét kipróbált, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz. Teljesen sikertelenül. Bár időközönként úgy tűnt, van esély a közeledésre, mindig kiderült, hogy Bence csak annyit hajlandó a kapcsolatukba tenni, ami ahhoz kell, hogy Edina még benne maradjon. Ám Edina rátalált és megélte sokkal felszabadultabb önmagát, kiszabadult saját maga által fenntartott börtönéből és végül sikerült lezárnia a kapcsolatot.
Megtalálni a vonzódás gyökerét és elgyászolni azt
Emlékszem, egyik alkalommal kis híján faképnél hagyott, amikor bár óvatosan, de mégiscsak kimondtam, hogy anyukája viselkedése sokban hasonlít Bencéére. Egy hajszálon múlt, hogy rám nem csapta az ajtót. De azután elgondolkozott, mert addigra már bízott bennem annyira, hogy érezte, nincs semmilyen hátsó szándékom.
Lassan ébredt rá magától, hogy Bence pontosan annyira volt érzelmileg elérhetetlen, mint gyerekkorától kezdve az anyukája és hogy bár Edina számára rejtetten, de anyukája is pontosan úgy viselkedik, ahogyan a nárcisztikusok. A legnehezebb fázis az anyukájával való kapcsolatának újra írása volt. Meg kellett tanulnia, el kellett fogadnia, hogy ahogyan Bence, úgy édesanyja sem fog változni, így neki kellett megtalálnia a módját, hogyan tudja megvédeni magát a bántó viselkedéssel szemben. Lassan kezdtek visszatérni a fájdalmas gyerekkori emlékek, de idővel sikerült elgyászolni és tudatosítani a gyerekkorát, és azt is, hogy ez milyen borzasztó nagy hatással volt a későbbi életére, kapcsolataira.
Kiépíteni az új kapcsolati mintát
A közös munka egyik szála mindig is a megtépázott önbizalma építése volt. Számtalan feladat és gyakorlat mellett szükség volt rá, hogy folyamatosan figyelmeztessem Edinát az elért eredményeire, a sikereire, önmagára. Lassan-lassan elkezdte megszeretni és megvédeni magát. Persze ez egy életen át tartó folyamat, de idővel új, másfajta barátok kezdtek érkezni Edina életébe és betoppant egy új szerelem is, egy olyan fiúval, aki már elérhető volt fizikailag és érzelmileg is.
Visszaesés
A Bencével való kapcsolatában is voltak hullámvölgyek, többször úgy tűnt, immár végleges a szakítás, de azután Bence hatásos manipulációival ideig óráig visszacsábította őt. Tudtam, hogy nem szabad „lebeszélnem” Bencéről, egyetlen dolgom türelmesen kísérni Edinát, amíg egyszer csak elege nem lesz. Ugyanígy voltak visszaesések az új kapcsolatoknál is, hiába voltak azok jobbak, éltetőbbek, őszinték, Edinának ismertelenek voltak és meg kellett szoknia ezeket is.
Búcsú a múlttól és a segítőtől – szabad élet
Ekkor már csak egyetlen lépés hiányzott, lezárni a közös munkát. Mivel Edina számára a megelőző hónapokban én voltam az „elég jó anyuka”, fontos lépés volt, hogy tőlem is el tudjon szakadni, hogy ráébredjen a saját erejére, lehetőségére és felelősségére.
Edina útjának egyik legfontosabb része volt, hogy átélte, megélte a kapcsolataiban és a gyerekkorában elfojtott rossz érzéseit – a haragot, a félelmet és a fájdalmat – ezek nagyon nehéz időszakok voltak, de végső soron ez hozta meg számára a kiszabadulást a múlt és rossz érzések börtönéből. Az élet még sok kihívást állít majd Edina elé, biztosan kerül még olyan kapcsolatokba is, amik nem építőek számára, de tudom, hogy már hamarabb felismeri a bántalmazó kapcsolatokat és el sem kell kerülnie őket, mert egyszerűen immunis lett rájuk.
Az írás a MyMirror (www.mymirror.hu) magazin oldalán jelent meg.